Kis társaságunkból én kezdtem legkésőbb foglalkozni a chilitermesztéssel, először tavaly (2013-ban) kóstoltam bele a hobbikertészetbe. A kezdősztori a szokásos: kaptam pár paprikát, és mivel megtetszett a dolog, elhatároztam, hogy a kiszárított magokat tavasszal elültetem. A plusz motivációt az adta, hogy környezetemben már többen foglalkoztak chilivel (jelenlegi szerzőtársaim), így volt kitől információt szereznem.
A kapott sima piros chilipaprikák (sajnos a fajtájukat nem sikerült kiderítenem) mellett sárga habanerot, macskapaprikát, illetve a változatosság kedvéért egy kevés koktélparadicsomot ültettem. A kezdeti hibák ellenére (kevés fény, rossz helyre tett növények) a növények végül szép nagyra nőttek, és a várthoz képest sok termést hoztak. Ezek egy részét különböző formában feldolgoztam (szószként, ecetes lében felkarikázva, lekvárnak, fetával töltve olívaolajban, stb.). A bejegyzés alján találtok egy galériát a tavalyi képekből.
A csoportból azért lógok ki kissé, mert jelenleg Budapesten lakom, így az ültetvényem nem a nyugati határszélen, hanem a fővárosban helyezkedik el (az idei szezonban a remélhetőleg áttelelő növények kivételével, de erről majd később). Kert híján az ültetvényem is kisebb, bár a rendelkezésre álló lehetőségeket igyekszem kihasználni.
A tavalyi után az idei szezonnak már tapasztaltabban, átgondoltabban tudok nekivágni. A paprikák fajtáit a korábbi fogyasztási szokások alapján válogattam össze, idén inkább a kevésbé csípős fajtákra fókuszálok. Új helyre költöztem, emiatt én is belekóstolok a mesterséges megvilágítás technikájába. A tavaly ültetés után vásárolt palántázótálcákat végre élesben is be tudom vetni (szó szerint :) ). Valamint ha ezt olvassátok, a blog is beindult. Szóval idén is mozgalmas szezonnak nézek elébe.
Utolsó kommentek